Milyen a jó sültkrumpli?
Történészek szerint a belga halászok készítettek először zsiradékban kisütött krumplit még az 1600-as években: ha semmit sem fogtak aznap, kis szeletekre vágott és megsütött krumpli volt vacsorára, amely az apró halra emlékeztetett.
A forró zsiradékban kisütött burgonya a legtöbb diétában szigorúan tiltott. Ennek az az oka, hogy sütés közben a zsiradék egy része felszívódik az ételbe, emiatt rendkívül magas a kalóriatartalma. Tehát nem magával a burgonyával van probléma, és vannak olyan praktikák, amelyekkel ki lehet kerülni a sok kalóriát.
Tehát egyáltalán nem vétek időnként beiktatni egy kis sültkrumplit az étrendünkbe, már csak azért sem, mert a legtöbb modern diéta egyébként is tartalmaz hetente egy csalós napot. A legjobb módszer, ha figyelünk rá, hogy elég forró legyen az olaj, a krumpli pedig száraz és minél hidegebb. Ilyenkor gyorsan kialakul egy ropogós kéreg, alatta pedig inkább párolódik a burgonya. Persze fontos, hogy kiszedéskor tegyük papírtörlőre az ételt, hogy a kicsepegő zsírt felszívjuk. A sütőben is süthető félkész burgonyák persze harmadával-felével is kevesebb energiát tartalmazhatnak.
Az utóbbi években ráadásul kiderült, hogy a sültkrumpli jelentős mennyiségben tartalmaz akrilamidot, amely a szénhidrátokból keletkezik a magas hőfokon történő sütés során. De erre is van jó megoldás:
Válasszunk sütnivaló burgonyát! Sütésre mindig válasszunk "C" jelölésűt, amely magas keményítőtartalmú, könnyen szétfövő, azaz sütnivaló fajta. Ezek a burgonyafajták tartalmazzák a legkevesebb szabad cukrot, amelyekből akrilamid képződhet.
Használjunk gyorsfagyasztott burgonyát! Még jobban járunk, ha félkész burgonyát veszünk, amivel nem csak időt takarítunk meg, hanem biztosak lehetünk abban, hogy a zacskóban sütnivaló fajta van, amit ráadásul előre már hőkezeltek (előfőztek, vagy -sütöttek). Így nekünk már csak rövidebb ideig kell sütni, és az akrilamid tartalom is alacsonyan tartható.