A palacsinta story
A Kárpát-medencébe valószínűleg a római légiók hozták el, amelynek első magyar nyelvű receptje 1439-ben jelent meg. A már tojást is tartalmazó receptet a XVI. században írták le először, és az eszerint elkészített tésztát forró zsírban sütötték ki. Magyarországon egy vékony tésztájú változat terjedt el, de van ahol kisebb, nagyobb, vékonyabb vagy vastagabb palacsintákat készítenek.
Az amerikai palacsinta tésztája sütőport is tartalmaz, amiből rendszerint vastagabb, és egészen kicsi palacsintákat sütnek, majd juharsziruppal, baconnel és/vagy tejszínhabbal eszik. A francia óriáspalacsinta, amit mi a plázák gyorsétkezdéiből is ismerünk, sokféle töltelékkel lett igazi kedvenc. A flambírozott változat igazi látványosság. A palacsintatészta egyik legismertebb változata a belga waffel, amely különleges sütőben készülő vastag tésztájú lepény, édes feltétekkel.
A mi palacsintánkat hagyományosan lekvárral, túróval, kakaóval és az utóbbi évtizedekben nutellával töltjük. A tészta nedvességtartalmát a tojás mellett általában a tej és a szódavíz adja, az előzőtől ízt beltartalmat, a másodiktól könnyed, levegős állagot kapnak a palacsinták.
A legismertebb hazai változatok a "Gundel-palacsinta", a "Hortobágyi húsos palacsinta" és a tortaként felszolgált, lekvárral, dióval megtöltött "Csúsztatott palacsinta".